Perimenopauza és ADHD -amikor a hormonjaink és az agyunk összefognak ellenünk

Aztán elém került egy kis videó, amiben egy nő aludt egy ágyban és ugyanígy voltak a kezei….hohooo, akkor ez nem egyedi és nem csak nekem van ilyen jellegű problémám….és elkezdtem kutatni. Úgy tűnt, hogy nemcsak a testem jelez, hanem az agyam is kezdett megváltozni. A koncentrációm gyengült, a feledékenység pedig mindennapos lett. Ekkor derült ki számomra, hogy nem csupán a hormonális változások, hanem az ADHD tünetei is felerősödhetnek ebben az időszakban.

Igen, az ADHD és a perimenopauza valóban átfedésben lehetnek. De hogyan történik ez? Miért érezzük úgy, hogy az agyunk és a testünk egyszerre „esik szét”? Hogyan segíthetünk magunknak, hogy mindkét helyzetet kezeljük?

Mi a kapcsolat?

Mi történik a hormonokkal és az agyunkkal a korai vagy perimenopauza idején? És hogyan kapcsolódik mindez az ADHD-hoz? Az ADHD (figyelemzavaros hiperaktivitás zavar) és a perimenopauza egyaránt olyan állapotok, amelyek hatással vannak az agyunkra és a testünkre. Mindkettő számos, hasonló tünetet okozhat, ami könnyen összezavarhat bennünket. És nem is sejtjük, hogy milyen sok embert érint ez globálisan. 

A perimenopauza során a hormonális változások (különösen az ösztrogén csökkenése) hatással vannak az agy működésére. Az ösztrogén csökkentése közvetlenül befolyásolja a dopamin- és szerotoninszintet, melyek a hangulatunkat, a motivációnkat és a kognitív funkciókat irányítják. Az ADHD-s embereknél a dopamin szabályozása már eleve zűrös, így a hormonális ingadozások felerősíthetik a tüneteket.

Milyen tünetekkel találkozhatsz?

Az ADHD és a perimenopauza tünetei sokszor átfedhetnek, ezért könnyű összekeverni őket. Itt van néhány közös jellemző:

✅ Feledékenység és „agyi köd” – a koncentrációval való küzdelem, mintha minden reggel homályban kelnél fel.

✅ Koncentrációs nehézségek – hirtelen nem tudsz fókuszálni a munkára, családi ügyekre, és úgy érzed, hogy minden egyre jobban elúszik.

✅ Érzelmi hullámvölgyek – a hormonok ingadozása miatt könnyebben kiborulsz, miközben az ADHD miatt még nehezebb kezelni ezeket a viharokat.

✅ Alvási problémák – az éjszakai izzadás és az alvászavarok gyakoriak a perimenopauzában, de az ADHD-s embereknél is jelentkezhetnek alvásproblémák.

✅ Túlterheltség érzése – úgy érzed, mintha mindent egyszerre kellene csinálnod, de sosem sikerül mindent befejezni.

Ezért nem meglepő, hogy sok nő kérdezi: „Ez most perimenopauza? Vagy ADHD?” De van egy dolog, amit érdemes tudni: bár a tünetek átfedhetnek, mindkét állapot más biológiai alapokon nyugszik.

Hogyan ismerheted fel?

Ha valaha is küzdöttél a fókuszálással, a szervezéssel vagy az érzelmi szabályozással, és most, a perimenopauza alatt ezek a problémák elviselhetetlenebbé váltak, valószínű, hogy az ADHD és a hormonális változások egyaránt szerepet játszanak.

Érdemes végiggondolnod:

• Egész életedben voltak nehézségeid a fókuszálással?

• A menstruációs ciklusod mindig is befolyásolta a hangulatodat?

• Együtt jártak a hormonális változások az ADHD tüneteivel, például PMDD-vel vagy szülés utáni hangulati problémákkal?

Ha igen, akkor érdemes jobban is megvizsgálni a körülményeket. Esetleg szakember bevonásával. Az ADHD és a perimenopauza együttesen, de külön-külön is nagy hatással lehetnek az életminőségre.

Nem is csoda, hogy ha fogalmunk sincs arról, hogy ilyen gondunk van vagy volt gyerekkorunkban. Már csak azért sem, mert a nők sokkal jobban maszkolnak, mint a férfiak. Mi az a maszkolás? 

Nos itt egy kis magyarázat:

A maszkolás kifejezés az ADHD-val kapcsolatosan azt jelenti, amikor egy személy megpróbálja elrejteni, elfedni vagy kompenzálni a saját figyelem zavaraival, hiperaktivitásával vagy impulzív viselkedésével kapcsolatos tüneteket, hogy ne tűnjenek fel azok mások számára. Ez gyakran tudatalatti folyamat, ahol az érintett személy próbál alkalmazkodni a környezetéhez, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak és elkerülje a negatív megítélést vagy a társadalmi stigmát.

A maszkolás például magában foglalhatja:

• Tünetek elrejtését: Az ADHD-s személy igyekszik nem mutatni a koncentrálásra való képtelenséget vagy a szétszórtságot, így nagyon figyel a környezetére, próbálja jobban szervezni az életét, hogy ne tűnjön figyelemzavarosnak.

• Túlkompenzálás: Az ADHD-s személy túlzott perfekcionizmussal próbálja elfedni a hibákat, és minden apró részletre odafigyel, hogy elkerülje a figyelmetlen viselkedést.

• Kétszeres erőfeszítés: Az ADHD-s személyek gyakran többet dolgoznak a feladataikon, mint mások, próbálva megoldani a figyelemzavaraikat, de ez sokszor kimerítő lehet, mivel folyamatosan figyelniük kell arra, hogy ne látszódjanak ki a tüneteik.

• Szociális adaptáció: A társas kapcsolatokban is előfordulhat, hogy az ADHD-s személy próbálja elrejteni impulzív reakcióit vagy szórakozott viselkedését, hogy megfeleljen a szociális normáknak.

A maszkolás hosszú távon kimerítő lehet, mivel az érintett személynek folyamatosan tudatosan kell kontrollálnia a viselkedését. Az ADHD-s emberek gyakran nem ismerik fel, hogy maszkot viselnek, míg a külvilág észre nem veszi a viselkedésük szokatlan jellemzőit. Ennek eredményeként a maszkolás hozzájárulhat a szorongáshoz, a depresszióhoz és a kiégéshez, mivel az érintett személy túl nagy nyomást helyez magára, hogy elrejtse a problémáit. 

Magyarországon a 1990-es évek végén kezdett komolyabban figyelmet kapni az ADHD, bár a problémát már előtte is ismerték. Az ADHD-t kezdetben főként a gyermekek körében diagnosztizálták, mivel a rendellenesség leginkább a gyermekkori tanulási és magatartási zavarokhoz kapcsolódott. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején, ahogy a nemzetközi kutatások egyre inkább fókuszálni kezdtek az ADHD különböző aspektusaira, Magyarországon is egyre többen kezdték el tanulmányozni a felnőttek ADHD-ját, és az orvosi közösség is egyre inkább elfogadta, hogy nemcsak gyermekkori rendellenességről van szó, hanem egy életre szóló, folyamatos tünetekkel járó állapotról.

A felnőttek ADHD-val kapcsolatos kutatása és felismerése az utóbbi évtizedekben, különösen a 2010-es évektől kezdve, egyre inkább előtérbe került, mivel a szakemberek rájöttek, hogy a probléma gyakran felnőttkorban is folytatódik, és nemcsak gyerekeknél van jelen. Ma már Magyarországon is egyre több szakember foglalkozik a felnőttek ADHD-jával, és több figyelem irányul arra, hogy miként befolyásolják a hormonális változások, mint a perimenopauza vagy a menopauza, az ADHD tüneteit.

Csoda akkor, hogy senki nem mondta nekünk vagy a szüleinknek, hogy ha valami nem stimmelt, hogy “igen kedves anyuka ez ADHD”, de nincs veled semmi baj, csak maskepp kell veled foglalkozni. Inkább azt hallhattuk, hogy ”ez a gyerek kezelhetetlen, soha nem figyel arra amit mondok, mindent elfelejt” és még számtalan frusztráló és akár bántó dolgot. Szüleinknek, a tanaroknak fogalmuk sem volt arról, hogy ilyen bizony létezik. Egyszeruen megkaptunk egy “pecsétet” arról, hogy gyengebbek vagy masok vagyunk mint a többiek és kesz. Betettek minket egy “dobozba”, egy kategóriába, ahonnan nehéz volt a fejlődés és a kilépés. Engem a nagymamam nagyon szigorúan fogott, odaültetetett minden nap az asztalhoz, hogy tanuljak es igy addig nyüstölt, míg teljesítettem az iskolaban a követelményeket…szerencsémre?( relativ). Halas vagyok neki, mert nem voltam a leggyengébben teljesítő gyerek az osztalyban, viszont a gyermekkorom egyenlo volt a tanulással.(De mi van azokkal, akik nem kaptak segítséget?!)

Most viszont, hogy elértem azt a határt, mikor javában felborult minden és a hormonjaim szórakoznak velem. Mondhatom egy új embert sikerült megismernem magamban….

Mit tehetsz, ha te is mindkettőt tapasztalod?

• Keress szakértői segítséget! ADHD coaching, terápia és gyógyszeres kezelés is segíthet, -ha akkora a gond-hogy jobban kezeld a helyzetet. Ezen kívül számos természetes megoldás is létezik, csak sajnos ezek pont annyira nem elterjedtek, mint maga az ADHD ismerete.

• Tudd meg, mi történik a hormonjaiddal! A hormonális támogatás, a táplálkozás és a megfelelő életmódváltás segíthet enyhíteni a perimenopauza tüneteit.

• Ne hagyd figyelmen kívül a kettős hatást! Ha mindkettő jelen van, olyan kezelést érdemelsz, amely mindkét aspektust figyelembe veszi. A hormonok támogatása ugyanúgy fontos, mint az agyi működésed javítása.
  

Miért fontos ez?

A tudás hatalom. Ha most már tudod, hogy mi történik veled, jobban tudsz tenni magadért. Az ADHD és a perimenopauza egyaránt kihívásokat jelenthet, de a megoldás létezik. A kulcs a felismerés, hogy mindkét állapot különböző biológiai okokra vezethető vissza, és hogy nem te vagy a hibás.

Az agyad nem hibásodik meg. Csak a hormonok és a neurobiológiai változások összetett kölcsönhatása miatt érzed úgy, mintha minden elromlott volna.

Ha te is érezted már, hogy a gondolataid szétfutnak, a fókuszod elillan, és a tested is saját szabályai szerint működik – akkor nem vagy egyedül.

Ez nem üres mondat.
Ez egy kapu.
Egy nyitás.
Egy kéznyújtás.

A „Válassz utat – 40+ Nők Iskolája” nem csak egy név.
Ez egy biztonságos tér, ahol megértenek – akkor is, ha egyszerre kell navigálnod a hormonok hullámvasútját és az ADHD kihívásait.
Ahol a szétszórtság nem „hiba”, hanem tapasztalat, amiről lehet beszélni.
Ahol a túl sok gondolat és a túl kevés energia is helyet kap.
És ahol végre te is sorra kerülhetsz.

Csatlakozz a zárt Facebook-csoporthoz: Menopauza Természetesen – itt valódi beszélgetések, megértő közösség és hasznos tippek várnak.

Gaál Orsolya – női újrakezdés navigátor
Válassz utat – 40+ Nők Iskolája

Cikkek a blogomból