Újrakezdés 40 felett – Amikor már nem akarok többé másnak tűnni
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én 40 felett kezdtem el először igazán fáradtnak érezni magam.
Nem a „ma rosszul aludtam”-fajta fáradtság volt ez. Inkább olyan „nem bírom tovább ezt a láthatatlan mókuskereket” érzés.
Pedig kívülről semmi extra: munka, gyerek(ek), háztartás, bevásárlás, néha egy kis szociális élet, de leginkább csak: túlélés.
Néha megálltam, belenéztem a tükörbe, és azt gondoltam:
„Hol a fenében vagyok én ebben az egészben?”
A régi életem nem volt rossz (olykor) – csak nem volt az enyém
Évekig próbáltam megfelelni.
A családnak. A munkának. A társadalomnak.
Légy szép, de ne túl kihívó.
Légy okos, de ne okoskodj.
Légy gondoskodó, de ne legyél mártír.
Légy minden – de magadból minél kevesebbet mutass.
Emlekszem, amikor apám azt mondta: “jajjj, hogy neked mindenre van valami válaszod…”
És valahogy elhittem, hogy ez a „normális”.
Aztán egyszer csak nem ment tovább ugyanúgy
Nálam először az jött, hogy nem tudtam aludni. Aztán elkezdett hullani a hajam.
Furcsán érzékeny lettem.
Zavart, ha valaki lekezelően beszélt velem. (bár ez mindig is zavart…)
Zavart, ha senki nem kérdezte meg, hogy én mit akarok.
Zavart, hogy én sem tudtam volna rá válaszolni, hogy mit is akarok tulajdonképpen…
De ami a legjobban zavart:
hogy valahol útközben elfelejtettem, ki vagyok én.
És akkor jön a nagy kérdés: most mi a fenét kezdjek magammal?
Nem vagyok már húsz éves és ez egyszerre felszabadító és rémisztő.
Nem akarok újra tininek tűnni – de azért jó lenne megint érezni valamit a regi nyüzsgésből.
Nem akarok elmenni kolostorba – de jó lenne egy kis csend, kiegyensúlyozottság.
Nem akarok a világ ellen harcolni – de saját magamért már harcolnék vegre, ha eddig nem tettem…
Mi lenne, ha nem új életet építenék – csak végre a sajátomat?
Lehet, hogy ez az időszak nem a vég. Hanem a visszatérés.
Vissza ahhoz a nőhöz, aki egyszer bátor volt. Szeretett. Álmodott.
Most talán kicsit megviseltebb.
Talán több seb van rajta.
Talán már nem hisz el minden baromságot.
De pont ezért van itt az ideje annak, hogy újrakezdje – magából kiindulva.
Nincsen egy nagy receptem. De van egy kérdésem hozzád.
Mire vágysz most igazán?
Nem holnap. Nem öt év múlva.
Most. Itt. Ebben a testedben, ebben az életszakaszban, ezzel az összes tapasztalattal.
És ha még nem tudod rá a választ, az is rendben van.
Mert ez az újrakezdés nem sprint.
Ez inkább egy lassú, mély sóhaj. Egy lelassulás. Egy visszatérés önmagunkhoz.
És hogy mit csinálj ezzel?
Gondolkozz el, úgy igazán, mélyen. Gondold át ujra és ujra és ujra. Légy kíváncsi arra, hogy mi rejlik belül, ott, ahol nem kutakodtál oly régen…talán sosem… Kapcsolódj. Kérdezz.
Néha elég egy kávé egyedül. Néha egy közösség kell hozzá és megerősítés, támogatás, néha közös csend.
És néha elég annyi, hogy azt mondod:
„Elegem van abból, hogy mások életét élem. Most már jöhetek én.”
Ha ezt érzed: akkor már tudod, hogy mi a kovetkezo lepes.
Nem fog senki megmondani semmit, amíg nem tudod, mi a kérdésed.
Csak emlékezz arra, amit már rég tudsz. Keresd és találd meg ki vagy valójában.
Csatlakozz zárt facebook csoportunkhoz, hogy segíthessünk egymásnak. Mert együtt minden könnyebb.
Üdv a saját életedben. A forradalom benned kezdődik.
Orsolya Gaál – női újrakezdés navigátor
Válassz utat – 40+ Nők Iskolája
Cikkek a blogomból
A bélrendszer és a lélek gyógyító párbeszéde
– és egy mantra, amit minden nőnek ismernie kell Valami nem stimmel odabent. Puffadás, görcsök, kiszámíthatatlan emésztés – miközben látszólag mindent jól csinálsz. Ismerős? Egy barátnőm állandó hasmenéstől szenvedett. Nem egész nap. Csak...
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
