Túl sok élet egy kis akváriumban – egy álom üzenete a növekedésről és a biztonságról
Nem kell minden álmot megfejteni, de van olyan, amit erdemes, mert elmeséli azt, amit nappal nem látunk meg.
Ott volt az asztalon az a kis üveg, sok pici, színes hallal. Narancssárga, élénk, vibráló kis lényekkel, egy egészen kicsi akváriumban, a konyhaasztalon. Szépek voltak. Éltek. Mozogtak. Tele mindenféle vibráló, narancssárga, nyüzsgő kishallal, én meg csak néztem őket, és fojtogatott a látvány. Tudod, az a fajta feszültség, amikor pontosan látod, hogy valami nem stimmel, hogy a keretek már régen szűkek, de a másik csak áll melletted, és azt mondja, hogy minden rendben, hiszen a halak is kicsik. De álmomban volt egy mondat, ami azóta is itt cseng a fülemben: hiába kicsik, ha sok van belőlük, nem férnek el. Ez a felismerés annyira valóságszagú volt, mert valahol mélyen éreztem, hogy ez nem a halakról szól, hanem arról a rengeteg ötletről, vágyról és belső hívásról, amivel tele van a fejem, és amihez képest az életem keretei valahogy nem nőttek velünk együtt.
Ez az álom nem a halakról szólt, hanem a belső növekedés feszültségéről, amikor az élet keretei már nem tudják követni azt, ami bennünk történik.
Amikor a belső növekedés nagyobb, mint a rendelkezésre álló tér
Sokan élünk úgy, hogy tele vagyunk ötletekkel, érzésekkel, tervekkel, belső gondolatokkal. Nem egy nagy „álmunk” van, hanem sok apró. Gondolatok, vágyak, irányok, belső hívások. És mégis…valahogy szűk az egész.
- Nem azért, mert alkalmatlanok lennénk.
- Nem azért, mert túl sokat akarunk.
- Hanem mert az életünk kerete nem nőtt velünk együtt.
Nos én elmentem, megvettem a nagyobb akváriumot, mert éreztem, hogy levegő kell a halaknak, de mire hazaértem, jött az a végtelenül abszurd jelenet, amit csak az élet (vagy a tudatalattim) tud produkálni: a halak nem voltak ott. A párom berakta őket a hűtőbe az akváriummal együtt. A magyarázat végtelenül egyszerű volt: „Ott hideg van, nem romlik a víz, kibírják egy darabig.” Ez a mondat szíven ütött. Nem azért, mert rosszindulat volt benne – hisz Ő tényleg azt gondolta, hogy ez a legjobb megoldás – hanem mert annyira ismerős. Ez az a pont, ahol az ember rájön, hogy a biztonság néha nem más, mint a növekedés módszeres leállítása. A hűtő nem gonosz hely, csak konzervál. Pont ezt teszi a biztonságra épülő élet: nem öl meg –de nem is enged igazán élni. A párom kiegyensúlyozott, szerető, támogató ember. És igen: biztonsági játékos. Ahogy sokan vagyunk azok, saját történeteink, félelmeink, tapasztalataink miatt. Ott a polcon, a vaj mellett pihentek az álmaim és a terveim, lelassítva, hogy véletlenül se legyen semmi bajuk, amíg ki nem találjuk a következő lépést.
A belső növekedés nem mindig látványos, de ha túl sokáig visszatartjuk, előbb-utóbb feszíteni kezd.
A felismerés: nem egymást kell megváltoztatni, hanem a teret
Azt hiszem, sokan élünk így, egyfajta „hűtő-üzemmódban”, ahol a túlélésért feladjuk a mozgást. De az álomban nem volt dráma, nem volt nagy veszekedés, egyszerűen csak kimondtam, hogy ez így nem jó a halaknak és átraktuk őket a nagyobb vízbe. Ez volt az álom legfontosabb pillanata. Mert néha nem az a baj, hogy túl sokak vagyunk, vagy hogy a másik rosszat akarna nekünk vagy hogy ki látja jól, ki hibázik, ki a túl gyors vagy túl lassú. Hanem arról, hogy ha az élet nő, a térnek is nőnie kell. Egyszerűen csak eljön az a pont, amikor a biztonság már nem elég a boldogsághoz, és rájövünk, hogy nem egymást kell megváltoztatni, hanem a teret kell kitágítani magunk körül. És arra is, hogy a biztonságra vágyó társ nem ellenség. Csak más tempóban él. A kérdés nem az, ki nyer. Hanem az, hogy lesz-e elég nagy akvárium mindkettőnknek.
Ilyenkor nem a vágyaink túl nagyok, hanem a belső növekedés gyorsabb, mint amire az életünk fel van készülve.
És egy csendes kérdés a végére
Hol érzed most az életedben azt, hogy „még kibírom egy darabig”, miközben belül már tudod, hogy nem csak túlélni szeretnél – hanem élni? Mert az élet, ha tényleg élet és nem csak vegetálás, akkor előbb-utóbb szétfeszíti az üvegfalakat, és akkor már nem az a kérdés, hogy ki látja jól a helyzetet, hanem az, hogy merünk-e végre akkorát lélegezni, amekkorára a tüdőnknek szüksége van. És az élet – ha hagyod – mindig tud nőni.
Ne hagyd, hogy az ünnepek felemésszék az energiáidat! Töltsd le az ingyenes segédletemet a békés határhúzáshoz, és kezdd az új évet feltöltődve. Karácsonyi Túlélő + Újévi Újratervező – 40+ nőknek
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan lehet biztonságosan nagyobb teret építeni az életedben,
anélkül, hogy mindent felborítanál,
anélkül, hogy másokat magadra hagynál,
és anélkül, hogy magadat visszahűtenéd
akkor csatlakozz ahhoz a sok száz nőhöz, akinek szintén fontos, hogy számíthasson önmagára és egymásra.: Menopauza Természetesen Facebook csoport
Ha a belső növekedést elfojtjuk, minden értelmét vesztheti.
Van pont, ahol már nem a kibírás a megoldás, hanem a belső növekedés tudatos választása.
Gaál Orsi
női életmód és újrakezdés navigátor, menopauza coach
Válassz Utat – 40+ Nők Iskolája
Cikkek a blogomból
A bélrendszer és a lélek gyógyító párbeszéde
– és egy mantra, amit minden nőnek ismernie kell Valami nem stimmel odabent. Puffadás, görcsök, kiszámíthatatlan emésztés – miközben látszólag mindent jól csinálsz. Ismerős? Egy barátnőm állandó hasmenéstől szenvedett. Nem egész nap. Csak...
Perimenopauza és ADHD -amikor a hormonjaink és az agyunk összefognak ellenünk
A perimenopauza és ADHD együtt sok nőnél felerősíti a szétszórtságot és az alvásgondokat. Ebben a cikkben érthetően végigvesszük az okokat és a megoldásokat. A 40-es éveim közepén (nem olyan rég volt) arra ébredtem az éjszaka közepén, -volt,...
Ébresztő: Ki fogja megélni az Életedet, ha Te nem?
Egy facebook poszt és a barátnőmmel folytatott gondolatébresztő beszélgetés tanulsága. Nézzünk egymás szemébe, őszintén. Nem mondok most semmi szépet, nem adok kedves ölelést, nincs itt helye misztériumnak és mézesmázos fordulatoknak. Élet van...
