Női magány
Olyan témát nyitok most ki, amit sokan, szépen becsomagolva, jól elrejtve csendben cipelnek. Pedig nagyon is ott van. És rettenetesen fáj! A női magány nem mindig látványos. De nagyon is valós.
Női magány – Amikor sokan vagyunk, körülvéve családdal, barátokkal, munkatársakkal mégis senki nem lát minket igazán
Van egy furcsa érzés, ami nem hirtelen jön, nem csap le, mint egy vihar.
Lassan kúszik be.
Hétköznapokon. A munkahelyen. A vacsorafőzés közben.
És néha még akkor is ott van, amikor valaki épp hozzád szól.
A magány.
Nem a klasszikus filmekből ismert „ül egyedül a fotelben” fajta.
Hanem az, amikor nem tudod, kihez szólj úgy igazán.
A nő, aki mindenkinek ott van – de önmaga nincs sehol
40 felett sok nő él úgy, hogy már végigkísért egy-két életet.
Támogatta a társát, nevelte a gyerekét, vigasztalta a szüleit.
Mindenki tudja, hogy lehet rá számítani.
Mindenki tudja, hogy erős.
Mindenki tudja, hogy „megoldja”.
Csak azt nem kérdezi meg senki:
„És veled mi van?”
A magány nem mindig azt jelenti, hogy egyedül vagy
Van, hogy kapcsolatban vagy és mégis magányos?
Mert nem ért meg. Mert nem figyel. Mert már nem kérdez.
Van, hogy ott a család, de mindenki csak kér belőled?
Időt. Figyelmet. Gondoskodást.
És te adsz. Szívesen, mert a szíved, lelked telis tele van szeretettel. És mert ezt szoktad meg. Mert tudsz és akarsz adni.
De közben senki nem tölt vissza.
És lassan azt érzed, hogy elfogysz. Elfogy a lélek, a belső tűz, ami hajtja a mindennapok motorját. A motort, amit a törődés és szeretet benzine hajt.
Vagy mint egy gyertya, ami másoknak világít, de belülről már leégett.
De beszélhetünk erről egyáltalán?
A női magány tabutéma.
Mert ha kimondod, azt hiszik, valami nincs rendben veled. Mit mond majd a sógornő, a szomszéd, az anyós a boltos és a mittudomén ki a frász még…
Mert „de hát olyan szép családod van”.
Mert „de hát ott vannak a barátaid”.
Mert „de hát nem vagy beteg, nem vagy egyedülálló, nem vagy depressziós” –akkor mi bajod van? Miért panaszkodsz?
Pedig ez nem panaszkodás.
Ez egy kérdés, amit végre fel kell tenni:
Hogyan lehetnék újra jóban, kapcsolódásban – önmagammal (és másokkal)?
Mi lenne, ha nem magadat hibáztatnád, hanem keresnél egy új nyelvet?
A magány egyik legmélyebb forrása, hogy nem tudjuk már, hogyan beszéljünk igazán.
Nincs időnk.
Nincs közegünk.
Nincs biztonságunk.
És talán már szavaink sincsenek rá, hogy elmondjuk, mire vágyunk valójában.
De talán itt kezdődik a gyógyulás.
Nem egy „tíz tipp, hogyan győzd le a magányt” cikkben. (Pedig az is érdekes lehet…)
Hanem abban, hogy valaki kimondja: én is érzem ezt.
És hogy ezzel nem vagy egyedül.
Mi segíthet? Egy igazi közösség. De nem akármilyen.
Nem a tökéletes áloméletek fotója alatti lájkok. (oh egy álom…)
Nem az instant idézetek. (elgondolkodtatnak olykor ez igaz)
Nem az, hogy újra megjátsszuk magunkat egy új közegben. (pedig az megvéd minket…igaz?)
Hanem az, hogy valahol végre önmagunk lehetünk.
Se nem túl erősek.
Se nem túl gyengék.
Csak emberek. Nők. (méghozza szuperek!!!)
Akik éreznek. Akik szeretnek. Akik keresik a válaszokat. Akik tanulni és fejlődni akarnak. Akiknek vannak még álmaik, vágyaik és terveik. Akik kapcsolódni akarnak.
Ha te is érezted már, hogy senki sem érti meg igazán, amit átélsz – akkor nem vagy egyedül
Ez nem üres mondat.
Ez egy kapu.
Egy nyitás.
Egy kéznyújtás.
A „Válassz utat – 40+ Nők Iskolája” nem csak egy márka.
Ez egy biztonságos tér, ahol nem kell szerepet játszanod.
Ahol a magány nem tabu, hanem beszédtéma.
Ahol a csendedre is válasz lehet.
És ahol végre te is sorra kerülhetsz.
Ha fáj a csend – gyere közénk. Itt meghallgatunk.
Orsolya Gaál – női újrakezdés navigátor
Válassz utat – 40+ Nők Iskolája
Cikkek a blogomból
A bélrendszer és a lélek gyógyító párbeszéde
– és egy mantra, amit minden nőnek ismernie kell Valami nem stimmel odabent. Puffadás, görcsök, kiszámíthatatlan emésztés – miközben látszólag mindent jól csinálsz. Ismerős? Egy barátnőm állandó hasmenéstől szenvedett. Nem egész nap. Csak...
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Újrakezdés 40 felett – Amikor már nem akarok többé másnak tűnni
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én 40 felett kezdtem el először igazán fáradtnak érezni magam. Nem a „ma rosszul aludtam”-fajta fáradtság volt ez. Inkább olyan „nem bírom tovább ezt a láthatatlan mókuskereket” érzés. Pedig kívülről semmi extra:...
